Abbildungen der Seite
PDF
EPUB
[blocks in formation]

V. 3. Vulgo male Rav. ἂν χρεών ἐστί V. 4. Vulgo τόν γε σόφη δόκι μου. At γε est τε: Μox τὸν est ex emendatione vocis, πορίμω Dein er excidit ob on: mox MS. γε. De ye sic posito. cf. Pac. 388. ubi Fl. Chr. ἔν γε τῷδε. Hermann.

de Metr. 418. ed. 2. aliter hæc constituit.

1033 et sqq.

τίς οὐκ ἂν ἐπαινέσει

εν ἄνδρα τοιοῦτον, ὅστ

τις πόλλ ̓ ἀνατλὰς ἔσωσε
εν τὴν ἱερὰν πόλιν,
χ ̓ ὃς οὐχὶ πεπαύσεται
ζηλωτὸς ἅπασιν ὤν ;

1127 et

In Ald. πεπαύσει ποτ ̓ ὤν. Silet
Brunck. qui edidit παύσει.

1159 et sqq. αντιστρ. } Ita Kust. e Schol.

1905 et sqq. στρ.

Ita Bentl. qui legit ἐμβάλλετον cum Ald.

1311 et sqq. ἀντιστρ. 5 et οὐδὲν cum Suid.

1329 et sqq. Inter hæc sunt sex systemata, sic legenda.

[blocks in formation]

Ad hunc locum emendandum utilissimus est Cod. Rav. qui solus servavit vv. 13. et 14. alio licet in loco : sedem quoque suam 15. et 27. in edd. non habent: quorum uterque est bis repetitus; male ; quod patet e Schol. Εν τισὶν οὐ φέρεται δύο τὰ μέτρα. In v. 7. erui ευνής υμεναίου τ' ex Υμην Υμεναι' ω : quod epiphonema semel tantum dici debet ad finem singularis Systematis. v. 10. προττα VOL. XVIII. NO. XXXVI.

Cl. J.

ΤΑ

γμένοι Bentl. et Dawes. v. 14. Rav. ἄνδρες καν ξυνέπησθέ μοι. Ιnconcinne. v. 17. Inepte γοῦν. Reposui γῆν. Rem depingit Comicus eandem atque Sophocles per Αρώσιμοι γὰρ εἰσι χατέρων γύαι in Ant. 576. Ipse Noster Usurpat γήδιον similiter in Pac. 570. Ωστ ̓ ἔγωγ ̓ ἤδη ἔπιθυμῶ καὐτὸς ἐλθεῖν εἰς ἄγρον, Καὶ τριαινοῦν τῇ δικέλλῃ διὰ χρόνου τὸ γήδιον: quæ sunt sensu duplici: unde corrigas Pac. 712. Ὦ φιλο τάτη δεῦρ ἔλθε καὶ δός μοι κύσαι. Ας ̓ ἂν βλαβῆναι διὰ χρόνου τι σοὶ δοκῶ, Ω δέσποθ' Ερμῆ τῆς Οπώρας κατελάσας. Αt κατελάσας postulat casum quartum. Cf. Eccl. 1082. Ποτέρας πρότερος οὖν κατελάσας. lege "Ω δέσποτα, θερμῆς γῆν ὁπώρας κατελάσας. Usurpatur δέσποτα sine Ερμή in Pac. 378. Meam conjecturam fortasse confirmat #lian. Epist. vii. ipse emendandus: Τῆς ̔Οπώρας οὖν καταγελάσας τί ἀδικῶ ; ubi Kuster ad Eccl. 1074. legit κατελάσας: at legere poterat γῆν κατελάσας. ν. 18. Ludit in πράγματα: et mox in μέγα καὶ παχύ. Cf. Lys. 23. Τὸ πρᾶγμα; πηλικόν τι; Μέγα· Μῶν καὶ παχύ; Ach. 783. Εξει μεγάλαν τε καὶ παχεῖαν κηρύθραν Eccl. 1048. Μεγάλην ἀποδώσω καὶ παχειάν σοι χάριν. Pac. 926. ϋι παχείᾳ καὶ μεγάλη : nam ὖς sicut χοίρος in duplici sensu accipitur. v. 21. Vulgatum ἐσθίης hic jocum corrumpit: dedi αἰσθάνῃ. Cf. Longi III. p. 81. μαθοῦσα ἐνεργεῖν δυνάμενον. Etenim Chorus dum eloquitur τοῦ μὲν μέγα καὶ παχὺ et οἶνον τε πίης πολυν oculos ad fæminam conver tit: ad Trygæum, dum verba τῆς ἡδὺ τὸ σῦκον et πλακοῦντα τ ̓ ἐδεῖ. eloquitur. Mulieres enim sunt bibaces: et placenta cibus ἐγερτικός. ν. 26. Εx έδεῖσθε erui ἐδει σθένει. Hic σθένει tuetur dictum illud χρήματα και βία in Vesp. 1241. bene expositum in Classical Journal, No. xxxi. p. 39.

Scribebam Etone Kalend. Mart. A.S. MDCCCXVII.

PORSONI NOTE INEDITE IN APOLL. RHODIUM, ED. BRUNCK.

In Bibliotheca publica Cantabrigiæ editionis Florentinæ exemplar vidi, cujus margini sequentes varias lectiones adleverat manus ignota, ex manuscripto codice proculdubio haustas.

[blocks in formation]

115. Φιλίας.

179. In Catalogo qui poema præcedit recensetur Euphemi ter Amphiona et Erginum. 214. ἀνεβρέψατο.

219. ἐρυμνάς.

225. ἑοῖς.

313. φθάσθαι.

322. καταβλώσκοντες.

341. νέον.

346. ὅς γε. 356. ἐϋκρίνοντας. 371. περιβάλλετο. 383. ταράσσον.

σ

396. μέσην (sic).

402. ὁπλίζοντες.

403. νηὸν pro βωμόν.

409. παρέσχο

432. σφάξαντο.

441. ἄγοντας.

467. οὐδέν.

469. ἀκράατον.

472. καὶ ἐπισχόμενον (sic).

494. κατερήτυθεν.

519. πλήξαντος.

515. ἀοιδῆς.

1134. ἀρωγῇ.

1165. Ρυδακίτας. 1922. αμφίγυοι.

1248. μεγάλ ̓ ἔστενε. 1257. πάμπρο

1267. ἄπαστον.

1300. θρηΐκιοι.

1333. ἧκεν. 1359. Λάβρον.

II. 17. Ei & av. 35. παπτήναντες. 120. μέσσον. 148. πυγμαχίην. 181. ἐπίζεται.

210. xgv. 244. ἄλλων.

246. ἀτροπίησιν.

254. εὐθύς.

261. ἔσσεται.

262. ἀλαλκέμεναι.

268. Καὶ προ

375. ἔχοντες.

382. Κάλλιμα.

382. (in hac ed.) Tà .

392. Νήσου.

395. Σάπειρες (sic).

[blocks in formation]
[blocks in formation]

542. ἔν.

543. ὦχα.

615. ἀμφαδόν.

651. τηϋσίην. 07. περικάββαλεν 808. ἀνεχεύετο. 826. p. 831. Αυσταλέας. 870 δοιοί.

913. ἀπονόσφιν.

968. ἐελδόμενοι.

973. περιπεπτηυΐαν.

97

ρες οὐδ ̓ ὅτε πάτρῃ ἐν ᾗ νεετάεσκον.

1068. ἀπ ̓ ὀφθαλμῶν. 1121 ἄλλον.

1251. εὐα.

IV. 111. "Αγχαυνον.

118. πέλεν βωμοῖο.

156. νόον.

1402. ἔπι.

1429. ροιαί.

1538. πόρους. 1552. γαίης .

[ocr errors][merged small][merged small][merged small]

I. 1213. laudat Tzetzes ad Lycophron. 480. vide omnino Ruhnken. Epist. Crit. 11. p. 203.

II. 705. laudat idem 208. ubi est Οπποτε πετραίῃ ὑπὸ δειράδι vide Ruhnken. 1. c.

908. recte ηὐλίζετο ex Etymologo p. 82, 28. Vir doctus Misc. Observ. II. p. 120. Ruhnkenius Ep. Crit. p. 210.

I. 826. laudat Etymologus p. 147. 30. ubi male χιονώδη. epitheton idem Thraciæ dedit Euripides Hec. 79.

741. νίσσετο εt μετ' ἴχνια utrum

196. Γαίης αὐτῶν θ' ὑμείων παρ- que confirmat Etymologus p. 368.

ωγόν.

352. αἶψα δὲ νόσφιν.

40.

211. lege ἱκέσθην ex Etymologo

p. 411. 5. qui et particulam omittit.

ΙΙ. 995. Θεμισκυρείαι legerat Taylorus Lect. Lysiac. p. 687. ut habet Etymologus p.445.31. I. 64. citat Eustathius ad Homer. II. A. p. 101.

I. 769. g' Schol. ad Theocrit.

1. 124. ed. Rom.

ΙΙ. 99. σιγύννους Eustath. p. 344. 17.

942. laudat Eustathius p. 362. 31. 248. 1112. 35.

I. 642. Etymol. p. 33. 26. ubi

IV. 477. Téμve schol. Sophocl. rectius 'Ayyeλíns.
Electr. 447.
Ι. 708. Οπποτε πετραίη ὑπὸ δει- Etymol. p. 142. 92.
pádi. Tzetz.

IV. 1707. lege Meλavτelous ex

IV.974. xaλaúgoña MS. apud
Dorv. ad Chariton. p. 45.

I. 96. vide Pausan. p. 4.
II. 606. f. iverrat Brunckius.
IV. 518. Etymol. p. 312. 34.

I. 551. 721. 'ITwvidi primam corripit in inscriptione apud Pausaniam Attic. 13. p. 31. IV. 539. Sed totum locum citavit Quirinus e Cluverii Siciliæ 11. 16. p. 427.

ON THE

GREEK SAPPHIC ODE,

of Sir William Browne's Institution.

AMIDST the improvements in classical literature which the labor of modern scholars has produced, we may fairly reckon the more correct composition of the Greek Sapphic Ode in the University of Cambridge.

Whoever in this view will take the trouble to examine Mr. Hall's prize poem for the present year, Clas. Journ. xxxv. p. 193...195, will find the structure and prosody accurately done on a model perhaps only too severe and restricted.

i. At the beginning of the first, second, or third verse of the stanza, no word, sive enclitica, sive quæ sententiam inchoare nequeat, is in that ode admitted.

« ZurückWeiter »